~ 5 perc olvasás

Ha valaki egy pár éve azt mondja, hogy a Sziget Fesztiválon leszek önkéntes, amely az életem egyik legmeghatározóbb élményévé válik, valószínűleg hitetlenkedve nevettem volna. Most viszont, két nyár önkénteskedés után biztosan állíthatom: a Sziget nem csupán egy fesztivál, hanem egy életérzés – amit belsősként  megélni egészen más, mint látogatóként.

Az első évben egyedül vágtam bele, kissé izgulva, de hatalmas lelkesedéssel. Nem tudtam pontosan, mire számítsak – csak azt, hogy szeretném valami teljesen új területen kipróbálni magam. A jelentkezés pofonegyszerű volt, csupán egy online beszélgetésen kellett részt vennünk, amely abban segített, hogy megtaláljuk a hozzánk legjobban illő pozíciót és csapattársakat. Mindkét alkalommal egy koordinátor, és egy mentor támogatta a munkámat: végigkísérték a hetemet, mindig számíthattam rájuk, és bármiben segítségemre voltak.

Már az első napon nagyon jó közösség alakult ki a regisztrációt követő csapatépítő programoknak köszönhetően. Itt tényleg sosem vagy egyedül, bármerre is indulsz, mindig találsz egy mosolygó arcot vagy egy új barátot az önkéntes bázison. Az első közös műszak utáni leülések, beszélgetések, hajnalig tartó sztorizgatások gyorsan összekovácsoltak bennünket. Olyan embereket ismerhettem meg, akikkel a civil életben talán soha nem futottam volna össze, mégis pillanatok alatt közös hangot találtunk.

A feladataim is változatosak voltak: infó pontnál segítettem, karszalagokat ellenőriztem, néha pedig egyszerűen csak útba igazítottam eltévedt fesztiválozókat. Ezek apróságnak tűnnek, de amikor látod, hogy valaki őszintén megköszöni a segítséget, vagy épp egy mosollyal, pacsival hálálja meg, akkor érzed igazán, hogy számít, amit csinálsz. Ilyenkor érzi az ember, hogy nemcsak „munkát” végez, hanem valódi hatással van a fesztiválélményre.

A második évben már ismerősként tértem vissza, ezúttal adminisztrátori pozícióba. Rutinosabban vágtam neki a hétnek: jobban beosztottam az időmet, több emberrel ismerkedtem meg, és még több programra sikerült eljutnom. Az új feladatkör több felelősséggel is járt, de épp ettől vált még izgalmasabbá. Részt vettem a háttérszervezés egy-egy kisebb szeletében is, ami betekintést adott abba, hogyan működik ez az elképesztő gépezet és jó érzés volt tudni, hogy az egyik kis fogaskerék én vagyok.

Persze, önkéntesnek lenni a Szigeten nem mindig könnyű: néha fárasztó, néha esik az eső, néha kicsit sok a por. De cserébe ott van minden koncert, minden nevetés, minden új arc, akivel összehoz a Sziget, akár csak egy pillanatra, akár egy egész életre. A legnagyobb élmény talán az, hogy ez a közeg teljesen kiszakít a hétköznapokból. Itt nem számít, ki honnan jött, mit csinál a mindennapokban, csak az, hogy együtt vagyunk, együtt dolgozunk, és együtt élvezzük a pillanatot. Az az érzés, hogy te is hozzájárultál ahhoz, hogy ez a hatalmas rendezvény ilyen jól működjön – leírhatatlan.

Idén a hellonext MediaCrew program önkénteseként veszek részt a fesztiválon, ahol az önkéntesek legszebb pillanatainak megörökítése lesz a feladatom. Remélhetőleg kreatív tartalmakkal járulok hozzá ahhoz, hogy mások is átélhessék, milyen különleges élmény önkéntesnek lenni. Külön öröm számomra, hogy ezt a az egyetemi szakmai gyakorlatom részeként tölthetem el, így nemcsak felejthetetlen fesztiválélményekkel, hanem izgalmas és hasznos szakmai tapasztalatokkal is gazdagodom. A felkészülés már hetekkel ezelőtt elkezdődött: több alkalmas oktatási folyamatban veszünk részt, ahol szakmabeliektől kapunk gyakorlati tudást a tartalomgyártás fortélyairól. Már most rengeteget tanultam, és izgatottan várom, hogy mindezt élesben is kamatoztathassam a Szigeten. 

Ha még csak gondolkodsz rajta, hogy belevágj-e: tedd meg. Adj egy esélyt az önkéntességnek, és garantálom, hogy életre szóló emlékekkel leszel gazdagabb.

A Fesztivál Önkéntes Központtal  nem csak egy fesztiválon veszel részt, hanem egy család részévé válsz. Egy olyan közösségé, ahol mindig lesz egy ismerős arc, egy jó sztori, egy segítő kéz. És amikor újra megszólal a zene a Nagyszínpadon, remélem veled is találkozom. Én már alig várom a következőt!

Szerző: Frei Zsófia– Fesztivál Önkéntes Központ hellonext MediaCrew tagja