Több, mint tizenöt éve, mindössze tizenöt lelkes fiatallal indult, mára pedig több ezer önkéntessel van jelen Magyarország legnagyobb koncertjein és fesztiváljain a Fesztivál Önkéntes Központ(FÖK). De hogyan született meg a szervezet koncepciója, és melyek voltak a legnagyobb mérföldkövei? Erről mesél Nagy Réka, a szervezet alapítója és ügyvezetője, aki azt is elárulja, mit szeret legjobban a munkájában, és mi adja számára a legtöbb motivációt. Szóba került a szervezet legújabb projektje, a Volumen is, valamint az interjú végén néhány személyes érdekességet is megtudhatunk Rékáról.
Milyen út vezetett odáig, ahol ma tartasz?
Ötéves koromban költöztünk át Magyarországra, Szegedre, ugyanis a Vajdaságból származom. Szegedi általános iskolai és gimnáziumi éveimet követően egyetemre is ide jártam, szociológia szakra. Ezzel párhuzamosan kerültem Budapestre, amikor beiratkoztam a jazz konzervatóriumba. A családomban nagyon sok a zenész, ezért a zene kiskoromtól kezdve nagyon intenzíven volt jelen az életemben. Ennek a művészeti érdeklődésnek köszönhetően kerültem be egy olyan tehetséggondozó programba, amit részben a Sziget szervezett. Később pedig a program magyarországi részéért felelős alapítványnál kezdtem el dolgozni.
Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy 2012-ben a Sziget önkéntes programjának koordinátori pozíciójába kerültem.
Korábban nem foglalkoztam önkéntességgel vagy önkéntes koordinálással, viszont a rendezvények világa mindig is része volt az életemnek. Nagyon megtetszett, hogy fesztivál környezetben, kedves és motivált emberekkel dolgozhattam együtt. Szervezni, koordinálni, irányítani kellett, és közben szociológus szemmel is figyelhettem a folyamatokat. A Sziget önkéntes koordinátori pozíciója mellett rengeteget foglalkoztam egyéb kulturális rendezvények szervezésével is. Közben befejeztem az egyetemet, a zenei pálya viszont a háttérbe szorult. Helyette egy idő után a fő irány a Fesztivál Önkéntes Központ felépítése, fejlesztése és működtetése volt.
Hogyan született meg a Fesztivál Önkéntes Központ ötlete?
Nyugati mintából inspirálódva született meg annak gondolata, hogy önkénteseket foglalkoztasson egy-egy rendezvény, fesztivál. Az akkori vezetés eredetileg inkább egy kísérletnek szánta, nem volt nagy ambíció a programban. Akkoriban még nagyon keveset tudtunk az önkéntesekről, szimplán azt tudtuk, hogy vannak lelkes fiatalok, akik szívesen kapcsolódnának egy-egy rendezvényhez, és azt is tudtuk, hogyan tudnánk foglalkoztatni őket. Ezután már csak a fesztivál működésébe kellett beintegrálni ezeket a feladatköröket. Az első próbálkozás egy 15 fős csapattal indult a Volt Fesztiválon. Kipróbáltuk, és úgy láttuk, hogy működik.
Milyenek voltak a szervezet első évei?
Megindult egy olyan mennyiségi növekedés, ami miatt a minőségi növekedésre nem jutott annyi figyelem és energia. Egyik évről a másikra tízszeresére emelkedett a létszám, szóval az elsődleges dolgunk a megfelelő információáramlás kialakítása volt. Arra kellett figyelnünk, hogy mindenki tudja, mi a feladata, és a fogadó csapatok is felkészültek legyenek. Egy ponton egyértelművé vált, hogy kevesen vagyunk ahhoz, hogy minden önkéntes megkapja a kellő törődést, figyelmet. Akkoriban még minden önkéntest néhány kollégámmal együtt személyesen hallgattunk meg, ami elég nagy terhelésnek bizonyult. Utólag már nosztalgiával gondolok vissza rá, de nem tudom elképzelni, hogy a jelenlegi rendezvény létszámok mellett ezt újra így csináljuk. Az online meghallgatások bevezetése mindenkinek nagy könnyebbséget jelentett.
Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek a FÖK életében?
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindenki, aki eljön egy rendezvényre, figyelmet kapjon valakitől, aki minden kérdésére választ adhat és türelmesen tud vele foglalkozni. Ekkor fogalmazódott meg a mentor program ötlete. Ezzel párhuzamosan voltak olyan ambiciózus önkéntesek, akik jelezték, hogy ők szívesen csinálnának felelősségteljesebb feladatokat. Így alakult ki fokozatosan egy középvezetői réteg a mentorokból, akik az önkéntesek felé információs kapuként, a rendezvények stábja felé pedig kompetens vezetőként tudnak megjelenni. Ez az egyik legnagyobb mérföldkő volt a fejlődésünkben.
A másik pedig az online térbe való áttérés. Kezdetben nagyon sok volt a papírmunka, aminek egyrészt van egy környezetterhelési oldala, másrészt rengeteg időt elvett. Hatalmas munka volt legyártani és tárolni ezt a rengeteg papírt, mint például az önkéntes szerződéseket és különféle nyilatkozatokat. Illetve a magas létszám miatt az információátadás sem volt egyszerű. Az évek során sokféle online platformmal kísérleteztünk, de egyik sem volt igazán ideális. Végül egy saját önkéntes menedzsment felület fejlesztésébe kezdtünk 2016 környékén.
Hogyan indult a fejlesztés?
Az ötlet egy önkéntes fejéből pattant ki, aki a jelenléti íveket íratta alá minden nap az önkéntes társaival. Ott a rendezvény forgatagában annyit tudtam rá reagálni, hogy hajrá. Pár hónappal később pedig küldött egy linket, hogy ő valami ilyesmire gondolt. Ezen egyrészt nyilván nagyon meglepődtem, de persze nagyon örültem a kezdeményezésnek. Végül egy csoporttársával együtt éveken át dolgoztunk velük a felület kialakításán. Ez a verzió is nagyon sokat segített nekünk a munkában, de ahogy a technológia fejlődött, szükség volt megújulásra ebben is. Már a Covid időszak előtt is terveztük a megújulást, a kényszerszünet viszont ilyen szempontból jól jött. 2023-ban már élesíteni is tudtuk a jelenlegi verziót. Ennek már sokkal több funkciója van, szélesebb körben használható, ma már más önkéntes programok és civil szervezetek munkáját is segíti.
Van valamilyen különleges történet az önkéntesekkel kapcsolatban, ami igazán megmaradt benned?
Van egy csapatunk, akiket operátoroknak hívnak, 2026-tól pedig már felnőttképzési program is épül rájuk. Olyan lelkes és strapabíró önkéntesekkel kezdődött, akik szeretnének jobban kapcsolódni a programhoz, és szívesen vállalnak nagyobb szerepet is. Velük ötletelünk arról, hogy hogyan érhetnénk el több embert, vagy hogyan érezhetnék jobban magukat a nálunk rendszeresen önkéntes munkát vállalók. Az egyik ilyen alkalommal csapatépítő programokról beszélgettünk, végül arra jutott a társaság, hogy nagyon klassz lenne, ha elmennénk együtt önkénteskedni. Valahol triviálisnak tűnhet, de nagyon jó volt hallani, hogy egy csapat, amit eleve az önkéntes program hozott össze, összekovácsoló élményként is tekint rá. Ez pedig olyan szépen megmutatta, hogy mennyire belsővé tud válni az egész program.
Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Mindig is szerettem a komplex feladatokat, és ez a munka pont ilyen. Ahhoz pedig, hogy minden szereplő számára fontos legyen a program fenntartása, nagyon sok szempontot kell figyelembe venni minden egyes területen. Ezáltal soha nem érzem azt, hogy unalmas lenne, amit csinálunk. Nagyon sok embert ismertem meg az évek során, és a legtöbbel tényleg nagyon pozitív tapasztalataim és élményeim vannak. Akikkel meg kevésbé, azoktól is mindig tudtam tanulni. Amit még nagyon szeretek, az maga a Fesztivál Önkéntes Központ csapata, és büszke vagyok, hogy évről évre vállaljuk, hogy mindezt megvalósítsuk.
Mire vagy a legbüszkébb az eddigi munkád és karriered során?
Nem vagyok igazán erős ezekben a „legekben”, mert ilyenkor mindig legalább három dolog eszembe jut. De ha választanom kell, az első mindenképpen az, ahogyan a Covidot megéltük. Nagyon nehéz időszak volt, úgy éreztem, hogy ránk zuhant a lezárás. Egy pillanat alatt eldőlt, hogy amit hónapok óta építettünk, abból az égvilágon semmi nem lesz. Mégis volt bennünk egy nagyon erős érzés, hogy szeretnénk tenni azért, hogy másnak egy kicsit jobb legyen. Így született meg a “Hogy tetszik lenni?” program, amiben idős embereknek indítottunk telefonos „pótunoka” szolgálatot az önkénteseinkkel. Rengeteg barátság született ebből, és vannak olyanok, akik a mai napig tartják a telefonos kapcsolatot. Azt éreztem, hogy nem veszett el az az energia, amit már előkészítettünk a fesztiválszezonra, és olyan dologba tudtuk befektetni, aminek ténylegesen volt hatása.
Arra is nagyon büszke vagyok, ahogyan kijöttünk a Covidból. Az újraindulás sokkal nehezebb volt, mint gondoltuk, és olyan problémáink akadtak, amikre egyáltalán nem számítottunk. Például a hellonext mentor programunk nagyon nehezen állt újra lábra, az önkéntesek valamiért elégedetlenebbül érkeztek vissza, és az újaknál is érezhető volt, nem olyan a hangulat, mint amilyen a Covid előtt volt. Mindenkiben volt egy nagy feszültség, ami sokféleképpen jött ki és erre mi sem voltunk teljesen felkészülve. De mostanra azt érzem, túl vagyunk ezen is. Már a 2024-es Szigeten is azt láttam, hogy mindenki sokkal jobban egy irányba néz, de talán a tavalyi volt az első olyan év, ami már tényleg valódi folytatása tudott lenni 2019-nek. És még egyszer csak ismételni tudom, hogy büszke vagyok erre a csapatra, akikkel együtt tudunk dolgozni ezen a programon.
Tavaly elindult egy új projekt is, a Volumen. Mesélnél róla egy kicsit?
Még a Covid előtt, 2019-ben indítottunk volna el egy olyan programot, ami arról szól, hogy hogyan csatornázzuk be az önkénteseinket más önkéntes programokba, más témák irányába. Ez fiókba került pár évre, de 2025-re sikerült ennek egy keretet megálmodni, és ez lett a Volumen. Ezt 2024-ben egy csereprogrammal indítottuk, amikor a Puskás Arénába, a Live Nation koncertjeire hívtunk más civil szervezeteket. Nekik ez egy csapatépítő alkalom volt, közben közös kampányt is csináltunk, és így a mi önkénteseink megismerhették az ő világukat, ők pedig a rendezvényes önkéntességet. Ezt 2025-ben is folytattuk három szuper szervezettel, a Sport-Önkénttel, a Bárka Táborral és a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Tavaly Márciusban elindítottuk a Volumen podcastet, aminek nagyon hasonló célja van: kéthetente bemutatunk egy önkéntes lehetőséget. Általában önkéntes koordinátorok a vendégeink, akik elmesélik, hogy az ő általuk képviselt szervezetnél hogy néz ki az önkéntes program, mire számítson az, aki jelentkezik hozzájuk, milyen feladatokat lehet ellátni, milyen formában lehet önkénteskedni. Rengeteg tervünk van még azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnánk összekötni ezeket a szereplőket. Az önkéntest a szervezettel, az önkéntest az önkéntessel, a szervezetet a szervezettel, hogy nagyobb láthatóságot biztosítsunk, úgymond növeljük az önkéntesség hangerejét ezzel a programmal.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy kipróbálják magukat önkéntesként?
Szuper, ha van egy ilyen gondolatmorzsa vagy tenni akarás az emberben. Azt tanácsolnám, hogy kezdjenek el nézegetni többféle önkéntes programot. Ha van rá lehetőségük, akkor próbálják ki több mindenben magukat, mert ezáltal is egyre közelebb jutnak ahhoz, ami majd a kedvenc önkéntes programjuk lehet.
Mi az, amit kevesen tudnak rólad, de szívesen megosztanád? Hogy nagyon sokáig zenei pályára készültem.
Melyik az a három jellemző, ami legjobban leír téged? Teherbírás, kreativitás és energia.
Melyik a kedvenc rendezvényed? Akár munkához kapcsolódóan, akár látogatóként.
A Volt Fesztivál volt a kedvencem, egyrészt azért, mert azzal indult mindig a szezon, és az elutazós, kitelepülős időszak, és nagyon jó volt a hangulata. Mostanában a koncertes rendezvények kicsit közelebb állnak hozzám. A Puskásban mindig lenyűgöz a hely és az esemény monumentalitása.
Mi az, amit mindig magaddal viszel egy fesztiválra? A telefonom.
Mi az az egy dolog, ami nélkül nem tudnál élni? Az emberek körülöttem.
Van-e olyan különleges szokásod, amit sosem hagysz ki a napodból? A napomat általában egy koffeinmentes kávéval indítom.
Ha egyetlen szuperképességed lenne, mi lenne az? Hú, ez nehéz. Nagyon hasznos lenne, ha meg tudnám állítani és uralni tudnám az időt, meg hogyha minden nyelven tudnék beszélni. Talán ez a kettő.
Mi az, amit ebben a pillanatban kívánnál magadnak?
Nagyon szeretném, ha a Volumen projekt meg tudna valósulni olyan teljes pompájában, ahogy kitaláltuk. Ha kíváncsi vagy rá, hallgasd meg ezt az epizódot.
Szerző: Víg Melánia – Fesztivál Önkéntes Központ marketing asszisztens