Amikor megkaptam a feladatot, hogy mutatkozzak be a Fesztivál Önkéntes Központ blog új főszerkesztőjeként, egy kicsit megakadtam. Évek óta írok, de valahogy mégis olyan nehéz belekezdeni egy olyan cikkbe, ahol saját magadat kell bemutatnod. Az újságírás legtöbb műfajában az író teljesen eltűnik, a történetet úgy kell átadnia az olvasónak, hogy ő hozza meg a tanulságokat, és azt, hogy mit visz belőle magával. Ezért is nehéz, amikor saját magadról kell elmesélni azt, ami a legfontosabb lehet egy adott közönségnek.
Mivel mással kezdeném, mint a legalapabb információkkal. Sziasztok, Szathmári Emese vagyok, egy 21 éves szegedi lány, aki tavaly nyáron egy vidéki városból jutott el oda, hogy Staff karszalaggal szaladgált a Sziget Fesztiválon. Ha valaki ezt a 16 éves énemnek elmondaná, hogy ez a 20-as éveim elején megtörténik, szerintem nem is igazán hinné el.
A barátaimmal már nyolcadikos korunk óta minden nyarat a SZIN fesztiválon zárunk, és amikor bejutottam az SZTE kommunikáció- és médiatudomány szakára, elhatároztam, hogy az elkövetkezendő években nem csak vendégként, hanem médiásként fogok kimenni. Ez egyébként végül sikerült is, a Jägermeister csapatának készíthettem videókat.
A FÖK programjával akkor találkoztam, amikor a marketing csapat tagja, Meli, aki 2024-ben vett részt a hellonext MediaCrew programban, beküldte a nagy szakos csoportba a jelentkezési linket pár nappal a határidő előtt. Tudtam, hogy ez egy olyan lehetőség, amit nem engedhetek meg magamnak, hogy kihagyjam, így jelentkeztem és tavalyi márciust MediaCrew tagként kezdtem.
Social media tartalomgyártó és riporter feladatköröket láttam el, aminek köszönhetően sokkal magasabb szintre fejlesztettem a Canva készségeimet, a végén már álmomban is posztokat méreteztem. Riporterként pedig a kamera előtt is kellett teljesítenem, amit az elején még nagyon túlizgultam. Ijesztő volt új emberek előtt felvenni a szövegemet úgy, hogy közben ne látszódjon, mennyire kínosnak éreztem magam. A szezon végén viszont, a Sziget utolsó napján azt vettem észre, hogy már az sem zavar, ha háromszor megakadok egymás után. Persze ebben a csapat összekovácsolódása is szerepet játszott. Olyan barátokra tehettem szert, akikkel hatalmas élmény volt mind az MVM Dome-ban, mind a Szigeten eltöltött napok és még az EFOTT-on is közösen vészeltük át az időjárási viszontagságokat.
A szakomon nyomtatott sajtó szakirányon tanulok, és az egyetem után is újságíróként tervezek elhelyezkedni, így amikor szeptemberben megnyílt a lehetőség a blog szerkesztésére, tudtam, hogy nem halaszthatom el. Már a gimnáziumban is én vezettem a suli újságot, így nem először foglalkozom ezzel, de nagyon jó érzés, hogy újra betölthetem ezt a szerepet. Áprilistól kezdve pedig gyakornokként segíthetem a marketing csapatot, amiben biztos vagyok, hogy rengeteg új és izgalmas kihívást tartogat. Nagyon várom a következő szezont, főleg a Szigetet, tavaly is hatalmas élmény volt.
És mi jön ezután? Szeretnék Pestre költözni, és a kommunikáció mesterszak elvégzésén is gondolkodom, viszont a távolabbi jövő kissé még ködös számomra. Vegyesen keveredik bennem az újságírás és a marketing iránti szenvedélyem, viszont egy dolog biztos. Bár nagyon szeretek közéleti témákat feldolgozni, a szívem mindig is a divat világa felé húzott. Amikor a gimnáziumi éveimben megnéztem „Az ördög Pradát viselt”, rájöttem, a divatiparban újságíróként tudnék a leginkább kiteljesedni. A legnagyobb álmom tehát az, hogy a külföldi divathetekről tudósítsak, olyan társadalmi jelenségekről írjak, melyek mindannyiunk életét meghatározzák és persze szeretnék egy divatmagazin élére is kerülni.
Szerző: Szathmári Emese – Fesztivál Önkéntes Központ hellonext MediaCrew tagja és blog főszerkesztő
